Ezt nézd!

A jövő hetet szeretném egy kimerítő poszttal indítani a Funny or Die-ról, így gondoltam, hogy itt az ideje a napi betevőben előrántani az oldal legelső, legklasszikusabb és egyben legnézettebb videóját, mintegy ráhangolódásképp. A landlord (= a főbérlő, esetleg házinéni) című, a FOD két alapítóját, vagyis Will Ferrel-t és Adam Mackay-t felvonultató szkeccset az oldal 2007-es indulása óta már több mint 75 milliószor nézték meg. (Igen, Rebecca Black háromhetes slágere mindjárt lenyomja.) Érdemes nekünk is megnézni Ferrel különös beszélgetését a főbérlőjével.

I'm getting outta here, man. She's nasty.

Habár el tudom képzelni, hogy gyermekjogi aktivistáknak talán nem nagyon jön be a videó, de szerintem azért mindenképpen vicces jelenettel állunk szemben. Oldalindítónak kifejezetten jó, főleg ha például a youtube "me at the zoo"-jával hasonlítjuk össze. A szkeccs azóta persze kapott folytatást is, a jó zsaru, baba zsaru c. jelenettel, de ezután már nyugdíjba vonult a kislány.

Aki esetleg a kislányt féltené (aki amúgy a rendező Adam Mackay lánya), az nézze meg az így készültet, vagy itt olvasson utána a dolognak.

Mint gondolom az nektek is feltűnt, az oldal tartalma eddigi, bő egy hónapos működésünk alatt gyakorlatilag teljesen a napi betevőként kiposztolt videókban merült ki. Ha olvastátok a blogindítót, és az alapozó rovat másik két kissé árválkodó posztját, akkor tudjátok, hogy ennél azért nagyobb terveim vannak a bloggal. A jobb oldali leírásban olvasható kritikák és ajánlók egyelőre sajnos teljesen elmaradtak.

Úgy érzem, hogy ennek az oka elsősorban az, hogy a napi betevő túl sok időt vesz el, mivel azért nem könnyű minden napra egy igényes és jó videót találni, amivel kapcsolatban talán még egy-két érdekes vagy értelmes dolgot is tudok írni. Emiatt úgy döntöttem, hogy visszaveszek a rovatból, és megpróbálok belekezdeni a tematikusabb posztok írásába, amelyekben különböző oldalakat, websorozatokat és internetes sztárokat mutatok be.

Ez a visszavevés azt fogja jelenteni, hogy ezen túl csak olyan napokon lesz napi betevő, amikor más posztot nem írok. Vagyis ha minden jól megy, akkor ezentúl is minden nap lesz olvasnivaló a blogon, csak a jövő héttől remélhetőleg heti 2-3 videós posztot valami kritika, bemutató vagy ajánló fog helyettesíteni.

Hogy rögtön el is kezdjem a folyamatot, a mai napon ünnepélyesen először ki is marad a napi betevő, vagyis ez a poszt helyettesíti. Ha a mai napra sem akartok néznivaló nélkül maradni, akkor a tovább után vár titeket egy random videó!

De előtte: ezúton is köszi azoknak, akik követik a blogot és külön köszönet azoknak, akik a facebook csoporthoz való csatlakozással is támogatják az oldalt! Aki pedig még nem, azt szeretettel várjuk! Ja, és kommenteljetek bátran! Bármikor jöhet bármi, ami eszetekbe jut, csak induljon be az interakció!

Azt hiszem, meglepőnek mondható, hogy mai adagunk az első reklám a rovat történetében. (Ha nem számítjuk a pont egy héttel ezelőtti corridor digital videó mellé betett bónusz klipet.) A skittles nevű édesség (smarties és m&m's szerű cukorka) kreatívjai egy igen érdekes internetes reklámkampánnyal álltak elő: az "érintsd meg a szívárványt" reklámszöveg nyomán olyan videókat készítettek, melyben a képernyő adott pontjára helyezett ujjunk részt vesz a reklám történéseiben. A kisfilmek ötletesek és viccesek, de kétségtelenül bizzarrak is kissé. Valószínűleg a wtf-faktor is számottevő a klipek terjedésében.

...I don't see your name on'em. - Actually, it's on every one. - What is your name, S? - Yeah.

Habár a kampányhoz készített mind a négy videó szépen teljesít, igazából nem a fenti vált vírussá, hanem a macskás verzió, ami viszont szerintem közel sem a legjobb. De hát tudjuk, hogy van ez az internettel és macskákkal...

Az én másik kedvencemet a tovább után nézhetitek meg, ez talán még agyamentebb, mint a fenti rablós.

Némiképp büszkén mondhatom, hogy bő egy hónap és 34 kiposztolt videó után ez az első alkalom, hogy Justin Biebernek bármi köze is van a napi betevőhöz. Aki egy kicsit is ismeri az online videók világát, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény, hiszen sajnos egyelőre még a fiatal (16 év alatti) korosztály az elsődleges célcsoportja a legtöbb netes szórakoztatónak, és bizony a fiatalok érdeklődésének egyik meghatározó fókuszpontja ez a Justin Bieber nevű emberke. Mindegy, hogy rajonganak érte vagy utálják, a lényeg, hogy óriási érdeklődés övezi, és ezáltal bármit eladhatóvá tesz. Szóval ezt figyelembe véve ezúton is gratulálok magamnak, hogy eddig kibírtam!

A mai videónk pedig a talán csak tavaly igazán mainstreammé vált nicepeter, az improvizálós dalairól híres youtube-zenész és komikus nagy sikernek örvendő Epic Rap Battles of History c. sorozatának legújabb, 6. epizódja. Ebben a sorozatban értelemszerűen különböző nagy alakok viaskodnak egymással, a rap-csaták formájában, gyakran a történelem határain átívelve. Sokszor egy kortárs figura szokott kiállni egy már elhunyt történelmi személlyel, így például ebben az epizódban a Bieber gyerek Ludwig van Beethoven-nel áll ki egy kemény szócsatára. Persze érezzük a dolog abszurditását, hogy egy lapon emlegetjük a két nevet, de tekintve, hogy az ilyen párosítások alapvetően sorozat koncepciójához tartoznak, megbocsájtjuk. A Beethoven szájába adott oltások pedig azért csak kárpótolnak...

There's a crowd of millions waiting to hear my symphonies, you wanna be a little white Usher? Here, show them to their seats.

A videóban nicepeter, a sorozat atyja Beethoven szerepében tűnik föl, míg Biebert az Alex Farnham nevű komikus játssza, akinek érdemes megnézni a csatornáját (damitsgood808). Egészen jó impression-öket csinál, például a Russel Brandje egészen meggyőző.

Összességében szerintem ötletes, jó kis videó ez, és úgy általában az egész sorozatot tudom ajánlani, eléggé igényesek az epizódok, és a legtöbb szópárbajban ülnek a poénok rendesen. Meg úgy általában az egész kretén stílusa is bejön; vicces például megfigyelni, hogy hogy nyúlik egyre hosszabbra epizódról epizódra az epicrapbattlesofhistory benyögése a párbajok végén. Érdemes lecsekkolni!

Ismét a Collegehumor szolgáltatja a napi betevőt, méghozzá a Hardly Working c. websorozatuk egyik nem régi epizódja. Ez a show amúgy a Jake and Amir mellett a CH "őskövületei" közé tartozik, már jó ideje fut a teljes CH stábot felvonultató széria. Ebben a részben Pat sajnálkozik, hogy nem ment el Jake bulijára, és hogy megnyugtassa magát, együttérzően próbál fogást találni a partin, hogy azért biztos nem is volt az olyan jó. Azonban Jake sorra okozza a meglepetéseket, ahogy mesél a tegnap estéről.

Nobody noticed how dusty the top of my ceiling fan was, actually four separate guests said how clean they thought it was including a Proctor & Gamble executive, who wants to fly me to Ibiza next week to give a talk on fan cleanliness.

Ez a jelenet egyértelműen a sorozat jobban sikerült epizódjai közül való, ez is valahol nagyon életszagú szituációra épül: egy srác próbája megnyugtatni magát, hogy nem gáz, hogy kihagyott egy partit, ezért próbál fogást találni rajta. A párbeszéd viszont egészen váratlan (és zseniálisan vicces) fordulatokat vesz, egészen a szintén kegyetlen jó csattanóig. Az ilyen részekért érdemes követni a Hardly Working-et.

Gondoltam, itt az ideje kicsit növelni a rovatban az aaszamnessz-faktort, így most Julian Smith egyik régebbi (bő egy éves) videóját vettem elő. Egy hónapja, az oldal indulásakor már láttunk tőle itt a napi betevőben videót, akkor a umove játékkonzol paródiája volt terítéken.

A srácról alapból azt kell tudni, hogy nagyon tehetséges filmkészítő, videói minden egyes jelenetén látszik az igényesség. Mai adagunkat képző munkájánál viszont pont nem ez áll a középpontban, hiszen ez a videó gyakorlatilag (szinte) egy kameraállásos. Viszont amit művelnek benne, az zseniális! Egy mezei jeepből facsarnak ki olyan hangokat, amiből nem semmi kis szám keveredik ki.

Nagyon el van találva a kisfilm, minden részlete a helyén van. Igazából nagon szépen kiemeli a tartalmat az egy darab kissé felülnézeti, de azért mozgó kameraállás, a jeep-et molesztáló és a hangosítást végző srácok pedig nagyon jól végzik a munkájukat. Egyszerre lett látványos és hangzatos is a videó. Kicsit más ez az egész, mint általában Julian egyéb munkái, de ha ez tetszett, azért érdemes megnézni a youtube csatornáját vagy a honlapját, mert azért van ott még rendesen aaszamnessz.

A Fine fivérektől már volt itt a rovatban videó, abban gyerekek mondták el a véleményüket youtube sztárok videóiról. Akkor is említettem már, hogy a srácok általában elég sok websorozaton dolgoznak párhuzamosan. Legújabb videójuk egyik egész régi projektjük, a Last moments 11. epizódja, ami kapcsolatok utolsó pillanatait mutatja be. Ebben mindig a testvérpár valamelyike szakít egy lánnyal igencsak érdekes körülmények között. Ezúttal Rafi kapcsolatának végét láthatjuk egy romantikus vacsora után.

- Sorry, I don't have any pop. - Silly, yeah you do. Like a coke or a pepsi.

- No I don't have pop, I have soda.

A sorozatra általában jellemző a kissé durva, sokszor morbid humor. Ez az epizód talán még az enyhébbek közül való, de az előző, 10. részben például Benny és iJustine szakítása egy kicsit durvább volt. Ezt is, és úgy általában a sorozat többi részét is azért egy +16-os kategóriába sorolnám. Amúgy persze általában a testvérpár legtöbb sorozata inkább az idősebbekre van szabva, legalábbis én elsősorban inkább nekik ajánlanám őket.

Hát, csak nem hagyom abba az oldal gémer-nördségekkel való elárasztását. Mondjuk ezt most nézzétek inkább onnan, hogy ezt a posztot csak épphogy tudtam előre megírni, szóval végülis jobb, mint a semmi.

A videó pedig amúgy kiválóan kivitelezett és egy nagyon jó ötletre épül, legalábbis az én szerény véleményem szerint. A boingboingvideo nevű csatorna koncepciója egyszerű volt: összevágták egy csomó klasszikus videójáték jeleneteit, amiben meghal a játékos (karaktere). A végeredmény a Mad world beeper remix-szel szerintem meglepően gyönyörű!

Azt hiszem, hogy ez egy tipikus fíling-videó amihez nincs nagyon mit hozzátenni, úgyhogy mára ennyi is volna. Még annyit üzennék az esetleges idetévedő gémer nördöknek, hogy konami. Ha érted, és találsz valamit, írj egy kommentet! :)

Mai adagunk a SectretAgentBob youtube csatorna talán legrégebbi klasszikusa, és egyben legnépszerűbb sorozatának első része. A készítő (filmcow, Jason Steele) szinte összes filmje teljesen elmebeteg és inkoherens, de valahol mégis nagyon humorosak és szórakoztatóak. Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire kész van a dolog, úgyhogy ha még nem láttátok, most nézzétek meg magatok.

Yeah Charlie, we're going to candy mountainnn. Come with us, Chaarliee.

Bizony, nem kicsit durva a dolog, de valamiért mégis óriási! A sorozatnak amúgy azóta már három része is van, sőt további két résszel elkészült a Charlie teh unicorn is, ami vigyázzunk, nem ugyanaz! Szörnyen agyzsibbasztó, de megkockáztatom, hogy megéri megnézni őket!

A csatorna másik (még)népszerű(bb) sorozata a Llamas with hats, ami ha talán nem is elmebetegebb ennél, de jóval morbidabb, szóval azt már végképp csak azoknak ajánlom, akik bírják az ilyesmi őrültségeket. Nekik viszont a többi videó között is érdemes nézelődni, mert a legtöbb nagyon el van találva. Amúgy találkoztál már Stanley-vel? Nagyon kedves srác.

A freddiew mellett a Corridor Digital a másik csatorna, ami ontja magából az állat vfx-es videókat. Itt is két srác készíti a tartalmat, akik amúgy gyakran össze is dolgoznak Freddy-ékkel (pl. legutóbb ebben, amúgy igazából alapvetően is egy tímről van szó). Legújabb videójukban egy szépen kidolgozott csatajelenetbe csöppenünk bele. Ezúttal viszont nem klasszikus akcióról van szó, hiszen a nagy harci kavalkádon úgy tekinthetünk végig, hogy közben áll az idő. A jelenethez az ihletet a Modern Warfare nevű fps adta, amiről ugyanezzel a Frozen Crossing címmel már tavaly a freddiew csatornán is láthattunk élőszereplős kisfilmet két részben, ez végülis tekinthető azok folytatásának.

Nemrég freddiew-től is láthattunk hasonlót, ő akkor egy kellemetlen pillanatban állította meg az időt, majd úgy rendezgette a dolgokat, hogy jó legyen neki. Gyakorlatilag itt is ugyanezt a technikát láthatjuk, csak hosszabban kifejtve és szebben kidolgozva. Mindkét műhöz készült amúgy egy-egy making of videó is (corridor digital, freddiew).

Az eddigi szokástól egy kicsit eltérve most az ugrás után egy másik videót is beágyazunk. Ez a Philips egyik 2009-es kampányához hasonló technikával, de sokkal komolyabb költségvetéssel készült reklámja, ami bizony brutál látványosra sikeredett.

Mint ahogy azt a Simon Pegg-es videónál is írtam, nem kellett sokat várni egy újabb filmsztár feltűnésére a collegehumor Star of the Week sorozatában. Ezúttal Michelle Rodriguezt nyerték meg egy kis baromkodásra. A videó, amit összehoztak, közel sem a legjobbak közül való, de azért vicces kis három perc, amit leginkább Michelle tesz nézhetővé... :) A sztori persze annyi, hogy egy pizsamapartin párnacsata kerekedik, ami egy kicsit elfajul. A témához képest egészen visszafogott a jelenet, nem mondanám korhatárosnak.

Habár tényleg inkább a fod színvonalához kezdenek ezzel közelíteni a srácok, azért az jó jelenetben, hogy hihetetlenül eltúlzott az egész, és abszolút nem próbálnak se nagyon vicceset, se nagyon durvát kihozni belőle. No meg a szexi-faktort se akarták túlságosan kihasználni, valahol ez azért szimpatikus. Semmi extra, csak egy kis hülyülés. Michelle amúgy a kritikákban eléggé lehúzott Battle: LA promózására ugrott be.

Hogy a kissé középszerű videó mellé azért legyen itt még valami: a most nemrég debütált Troopers, Nerd Alert és Bad Dads mini-websorozatok mellé most érkezett egy, a Denny's étteremlánc által támogatott koprodukció Always Open néven, aminek első részében Dave Koechner, a házigazda, Sarah Silverman-nel ül le egy nagyon-nagyon furcsa beszélgetésre. Egyelőre engem a négy közül eddig egyik sorozat se győzött meg, de azért egy-egy rész erejéig talán érdemes velük bepróbálkozni. Tán egyszer még kritika is lesz róluk, ha végre belekezdek az ilyesmikbe is...

Tegnaphoz öt éve, hogy elindult a twitter. Mivel ez alatt idő alatt igencsak sikeressé vált az oldal, és jócskán átalakította a netezési szokásokat, így a mostanában bárhova megyünk, jó eséllyel visszaköszön ez a hír. (Ezúton is elnézést kérek, hogy még ez a blog se nyújt menedéket!) Az alkalomból a funny or die is készített egy videót, ami azt hiszem, beváltja az elvárásokat, mivel amolyan funnyordie-osan középszerű lett. Emiatt (és a beágyazáskor ránktukmált reklám miatt) úgy döntöttem, hogy a mai videónak nem ezt posztolom ki, hanem egy kicsit korábbi filmelőzetes paródiát, ami a social network mintájára készült, de természetesen itt a twitter áll a középpontban.

- Twitter restricts you to only 140 words per post? - Characters. 140 characters.

Ez az ál-előzetes a sufni-vfx és egyéb videós tutorialjairól ismert indymogul és a barelypolitical együttmőködésével létrejött Rated: awesome sorozat második része volt, az elég jó sikerült háttérzenét peidg a Gregory Brothers készítette. Összességében jó kis paródia ez, annyi biztos, hogy a sorozat átlagos színvonalából kiemelkedeik. (Érdemes összevetni a fentebb linket social network előzetessel...)

Persze a twitter is rengeteg videót ihletett, ezekben átalában közös az, hogy kicsit szívatják a szájtot, erősen megkérdőjelezve az értelmét. (Ez a fenti videóból is elég jól lejön.) Persze ma már senki nem vitatja az oldal létjogosultságát, de azért mégiscsak erről az oldalról a legkönnyebb humort vinni ezekbe a jelenetekbe.

Pár twitterrel kapcsolatos videó: ha még nem tudod, hogy mi az a twitter; twitter-dal (egyik a sok közül); az új twitter: flutter; a twitter mint jelentéktelenség mérő.

Napi rovatunkban ismét egy vírusvideó van terítéken, ami elkövette azt a bravúrt, hogy a már jó egy éve lejárt chatroulette-el sikerült szép nézettséget összeszednie. Aki nem ismerné az oldalt, annak annyit kell tudnia róla, hogy a site nem csinál mást, minthogy embereket sorsol össze random webkamerás beszélgetésre. Az alábbi videó készítői arra használták a programot, hogy egy instant zenés szerelmi vallomást rittyentsenek egy lánynak, akivel összehozta őket az oldal. Nem rossz kis videó, azt meg kell hagyni, kifejezetten ötletes és aranyos.

 Diana, I love you so Chatroulette me be your man...

Szépen bontakozik ki a videó, kiváló a koncepció és az előadás is, no meg a random lány is aranyos a videochat másik végén. A készítőkről amúgy nem lehet sokat tudni, DoneRightJr nevű youtube csatornájukon ez az egyetlen videó, viszont van facebook oldaluk ahol egy interjú is található az amúgy dán srácokkal. Az interjúba érdemes beleolvasni, sok mindent mesélnek a videóról, annak előkészületeiről és készítéséről.

A srácok a collegehumor-nál gyakran csinálnak olyan szkeccseket, amiben klasszikus videójátékokat gondolnak újra, vagyis újraanimálják az ismerős pixelhősöket, és vicces párbeszédeket adnak a szájukba. A "mortal kombat is not a tournament" c. videó igazi nagy klasszikusa a műfajnak, és úgy általában a collegehumornak is. Azt hiszem, nem kell a híres verekedős játékot ismerni ahhoz, hogy élvezhető legyen a videó: a főszereplő egyszerűen megkérdőjelezi a játék bajnokság voltát, hiszen neki kell egyesével mindenkivel harcolnia. Az alapvetés igen egyszerű, de meglepően zseniális poénokat hoztak ki belőle.

Wo, wo wo wo wo! We do not use the r-word in front of Goro. He worked very hard on the tournament schedule, didn't you Goro?

Akinek ez a fajta animáció és humor bejön, annak érdemes megnéznie ezt a folytatást (ebben harcolás helyett különböző párterápiás módszerekkel próbálkoznak a karakterek) és vetni egy pillantást a dorkly bits című websorozatra, ami gyakorlatilag ugyanennek a stábnak a munkája, csak a dorkly.com oldalra áthelyezve, ami a CH gémer humorra specializálódott oldala.

Mai adagunk Destorm egyik legújabb videója, amiben a google translate-el szórakozik egy kicsit. Destorm amúgy egy tavaly óta a youtube-on igen nagy népszerűségnek örvendő rapper / énekes, aki minden héten egy-egy rajongói által ajánlott kihívást teljesít. Ezúttal a feladat a google translate használata volt. Ennek érdekes formáját választotta: fogta az egyik mostanság népszerű popslágert (Bruno Mars - Grenade), és szépen elkezdte a szövegét átfordítgatni egyik nyelvről a másikra, mígnem nyolc különböző (és néhol igen extrém) nyelv után visszafordította angolra, hogy egy vendéggel (Nikka Costa) előadja a számot az eredeti dallammal, de a fordítóban megtúráztatott szöveggel. Az eredmény mókás lett:

Yes, the baby dies.

Destormot nem csak azért szeretjük, mert alapvetően egy tehetséges előadó, hanem a fentebb is látható ötletessége miatt is, no meg mert a videói is rendre igencsak igényesre sikerülnek vágási, szerkesztési szempontból is.

Hasonló koncepcióval nemrég Rhett&Link is készített egy szórakoztató kis videót, ők a google hang-átíró (transcription) szoftverét tesztelték, ami megpróbálja a youtube videók szövegét átírni a hang alapján. Ők egy telefonbeszélgetésre eresztették rá többszörösen is a technológiát, és bizony az is viccesre sikeredett, érdemes megnézni.